Akik nálunk jártak
De volt egy pont, amikr már nem ment tovább-nem az ivás-hanem az életem.

Miért esnek vissza olyan gyakran a szenvedélybetegek?
Végre kezdjünk el azokon az embereken is segíteni, akiknek a helyzetét korábban reménytelennek ítéltük!

Ismerem az utat!
Megmutatom Neked azokat a technikákat és azt a szemléletet, melynek révén elérheted a józanságból fakadó boldog és kiegyensúlyozott életet.




JÓZANNAK MARADNI
ÚTMUTATÓ A VISSZAESÉS MEGELŐZÉSÉHEZ

 a könyv ára:
5 400 Ft. + 980 Ft. szállítási költség

 
 
FONTOS!!!
Könyvesboltban
nem lesz kapható.

Csak a
www.segitekmagamon.hu
weboldalon vásárolható
meg.
 
Olvass bele!
 
 

Terence T. Gorski és Merlene Miller
 
JÓZANNAK MARADNI
ÚTMUTATÓ A VISSZAESÉS MEGELŐZÉSÉHEZ

A CENAPS kezelési modell alapján kidolgozott módszer részletes ismertetése
 

 
 
Amit a pszichológiai alapú önsegítésről tudni kell
 
 
Az önsegítés nem más, mint tudatos megbirkózás az élet kihívásaival: egyrészt problémáink tudatos orvoslása a nehézséget jelentő helyzetek megfontolt kezelése révén, másrészt jellemhibáink leküzdése és jellemünk fejlesztése gyengeségeink feltárásán keresztül. Habár az állapotunk és az érzéseink befolyásolásához adott esetben szükség lehet arra is, hogy kísérletet tegyünk a környezetünk, illetve a környezetünkben élők megváltoztatására, az önsegítés lényege, hogy a saját viselkedésünkön, hajlamainkon, érzéseinken, gondolkodásmódunkon (gondolatainkon) és tudat alatti működésünkön változtassunk. Az önsegítési szándék - tudatos és gondolkodó  énünk azon részéből fakad, amely képes benső énünket formálni, valamint szokásos állapotunkra és cselekedeteinkre- hatást gyakorolni. A segítséget tehát önmagunknak nyújtjuk - ezért önsegítés az önsegítés.

Egy olyan világban, ahol sokkal többet foglalkozunk mások megváltoztatásával, mint önmagunk jobbá tételével, kicsit szokatlannak tűnhet, hogy az embernek önmaga megváltoztatására kell törekednie. A dolgok jobbá tétele ugyanis a legtöbb esetben a másik megváltoztatását jelenti számunkra: neveljük gyermekeinket, okítjuk embertársainkat, ösztönözzük munkatársainkat, próbálunk rávenni másokat, hogy legyenek vevők az ötleteinkre, illetve ránk, vagy hogy fogadjanak el bennünket stb. Még a pszichológia is nagyobb figyelmet szentel a másik megváltoztatására vagy kezelésére irányuló módszereknek, mint az önsegítésnek. Úgy tűnik, mintha az elmúlt évtizedekben egyszerűen kiment volna a divatból az önuralom, az önállóság és az önmagunkért való felelősségvállalás eszméje.

Persze akik számára magától értetődő az önsegítés, azok tisztában vannak azzal, hogy elménk szinte minden pillanatban azon munkálkodik, hogy megoldást találjon valamire: valamilyen fennálló vagy kialakulóban lévő problémára. Az önsegítés életünk minden egyes percében megnyilvánul - önsegítés többek között az is, amikor a cselekedeteink jövőbeni hatását mérlegelve határozzuk el, hogy mit tegyünk, vagy amikor egy beszélgetés közben arra gondolunk, hogy mit is fogunk mondani. Többek között ez az, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól: az agyunk képes a másodperc törtrésze alatt számba venni mindazokat a lehetőségeket, amelyek egy adott helyzetben kínálkoznak számunkra. Amikor azon gondolkozunk, hogy mit kellene tennünk vagy mondanunk, nem teszünk mást, mint latolgatunk: mérlegeljük a választási lehetőségeket, illetve választásaink lehetséges következményeit. Ahogy az emberben tudatosul ezeknek az összetett megbirkózási mechanizmusoknak a folyamatos működése, megszámlálhatatlan lehetőség tárul fel előtte, és rájön, mit is tehet annak érdekében, hogy jobbá tegye életét. Fontos tehát, hogy ismerjük bensőnk működését, hogy tisztában legyünk azokkal a mentális folyamatokkal, amelyek életünk minden pillanatában a boldogulásunkat szolgálják - ez az önsegítés alapja.
  
Sokan elszalasztják azoknak a lehetőségeknek egy részét, amelyeket az élet kínál számukra annak érdekében, hogy saját maguk alakíthassák a sorsukat - de hát hogyan is élhetnénk valamennyi kínálkozó lehetőséggel? Sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, vagy azt hisszük, külső irányítás alatt állunk: hogy mindig mások, a körülmények, a sors vagy az égiek hatalma érvényesül. Az emberek egy része nem is tudja, vagy nem hisz abban, hogy saját maga irányíthatná az életét (hogy megvannak erre a megfelelő módszerek). Ennek egyik oka talán abban rejlik, hogy eleve rendelkezünk egyfajta természetes (veleszületett) problémamegoldó képességgel; és ennek a rejtélyes adottságnak a felismerése azt a téves következtetést eredményezi, hogy nincs is szükségünk arra, hogy a megbirkózási képességünket fejlesszük, illetve hogy nem is lehet azt fejleszteni, mert adott. Ez bizony nagyon elszomorító. Az ember ugyanis ebből fakadóan gyakran kevésnek érzi magát, ha tanulnia vagy tennie kell annak érdekében, hogy jobbá tegye önmagát - ez mutatkozik meg a hétköznapokban többek között akkor is, amikor valaki tanulás nélkül akar jól teljesíteni a vizsgán. Az igazság azonban az, hogy a boldogulás erőfeszítést követel részünkről, bármiről legyen is szó az életben: testi egészségről, munkáról vagy párkapcsolatról. De ha az elménk hatékonyan működik, akkor utat mutat számunkra: mint a repülő farokrésze, mely finom mozdulatokkal kormányozza a géptest egészét, úgy irányítja elménk a testünkben és lelkünkben rejlő erőt. 
 

 
Arról, ami nem tartozik az önsegítés eszköztárába
 
 
Az önsegítés lényegét könnyebben megérthetjük, ha végiggondoljuk, mi az, ami nem számít önsegítésnek. Az önsegítés nem azonos a megszokott, automatikus és impulzív reagálással - még akkor sem, ha az adott reakció az azt kiváltó probléma hatékony megoldásához vezet. De ha a megoldás a szerencsén vagy a véletlenen múlik, annak sincs köze az önsegítéshez. Persze hogyan is segíthetnénk önmagunkon, ha tudatlanságunk folytán egyszerűen beletörődünk a helyzetünkbe, és nem is foglalkozunk azzal, hogy hogyan javíthatnánk a körülményeinken. Ugyanakkor azzal semmiképpen sem teszünk jót magunknak, ha gondolkodás nélkül az érzéseinkre hallgatunk, és hagyjuk, hogy azok tévútra vigyenek bennünket, vagy ha inkább elkerüljük a számunkra kellemetlen helyzeteket csak azért, hogy elviselhetőbbnek tűnjön az élet, és ne kelljen megoldások után kutatnunk. De az sincs javunkra, ha túlbecsüljük megbirkózási képességünket ahelyett, hogy fejlesztenénk azt, vagy ha céltalanul tengetjük az életünket, és - a siker küszöbén is a bukástól tartva - tehetetlennek érezzük magunkat. Hasonlóképpen veszélyes, ha nem számolunk az életünket károsan befolyásoló öröklött, fiziológiai, kulturális és tudat alatti tényezőkkel, vagy örömmel szemet hunyunk a bennünket gúzsba kötő tradíciók és előítéletek felett, ha közben módunkban állna, hogy felismerjük és esetleg ellensúlyozzuk azokat. De ne higgyük azt sem, hogy önsegítésnek minősül, ha különböző csoportfoglalkozásokon veszünk részt, terápiás kezelésekre járunk, megbeszéljük problémáinkat barátainkkal vagy elolvasunk egy könyvet - ha mindezeket csupán annak reményében tesszük, hogy lesz majd valaki, aki segít rajtunk.   

Persze ha az ember azért vesz részt egy csoportfoglalkozáson, hogy ötleteket és bátorságot merítsen saját életének jobbá tételéhez, az már önsegítésnek minősül. Hasonlóképpen hasznos lehet egy könyv, egy tévéműsor, egy baráti beszélgetés vagy egy tanácsadó közbenjárása is, ha mindezek arra szolgálnak, hogy hatékonyabban tudjunk segíteni önmagunkon. Fontos tudni azonban, hogy - akár könyvet olvasunk, akár csoportfoglalkozásra járunk - életünk megváltoztatásáért saját magunknak kell felelősséget vállalnunk. (Persze előfordulhat az is, hogy valakinek annyira leromlik a pszichés állapota, hogy egyszerűen képtelen önállóan boldogulni - ilyenkor természetes, hogy átmenetileg külső segítségre szorul az illető.)

Mint már említettük, az önsegítés több mint a válsághelyzetekkel való megbirkózás (még ha manapság erre helyezik is a hangsúlyt). Az önsegítés végső célja az, hogy megelőzzük a problémákat, és nemesebb célokat tűzzünk ki magunk elé: hogy több szeretettel és odaadással legyünk mások iránt, és hogy sikeresebbnek érezzük magunkat. Ennek megfelelően, aki kellő tapasztalattal rendelkezik az önsegítés területén, felismeri saját problémáit és gyengeségeit, és képes végiggondolni, hogy hogyan javíthatna saját helyzetén. Az önsegítésben járatlanok viszont képtelenek minderre, vagy egyszerűen elmulasztják megtenni a szükséges lépéseket.
 
 
 


Ugrás az oldal tetejére